Helyi látnivalók

Gyilkos-tó

A Nagyhagymás hegycsoport ölében, Gyergyószentmiklóstól 24 km-re fekvő tó Erdély egyik legszebb torlasztava, mely 983 m tengerszint feletti magasságban található.

A tó 24 km-re fekszik Gyergyószentmiklóstól a 12 C számú műútón. A tó 1837 nyarán keletkezett a Gyilkos-kő északnyugati lejtőjén felhalmozódott törmelékanyag lecsúszása következtében, mely a nagy esőzések hatására zúdult le és zárta el a völgyet, ahol több patak is egyesül. A Vereskő-patak hordaléka sokszor rozsdavörösre színezte a tó vizét, innen a tó másik neve, a Veres-tó.

A népi névmagyarázat összefüggésbe hozza a “vörös” és a “gyilkos” jelzőket azzal a legendával, ami szerint az összeomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól együtt és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.

A tó eredetiségét és varázsát a fenyőcsonkokkal teletűzdelt vízfelület adja. A vízből kilátszó csonkok a völgyet eredetileg borító fenyőerdő maradványai. Sajnos ez az elárasztott erdő napjainkban rohamosan pusztul. A fenyőcsonkok víz alatti részét a kálciumkarbonátos, vasoxidos víz konzerválta, míg a víz feletti részét a fagyás-olvadás, a korhadás erősen megcsonkította.

A század eleji fényképeken még jól látszanak a vízből kiálló, 3-5 méter magas facsonkok, melyek napjainkban már alig érik el a 30-50 centiméteres magasságot.

A tó szépségét tovább emelik a fölé hajló mészkősziklák, melyek a következők: Gyilkos-hegy (1.381 m), Kis-Cohárd (1.352 m), Nagy-Cohárd (1.507 m).

Mérések alapján a tó évente 4,88 cm vastagságú hordalékkal töltődik fel, és ha emberi beavatkozás nem történik, akkor 2080-ra a tó teljesen eltűnik, azaz feltöltődik.

Békás-szoros

A Gyilkos-tavat elhagyva érünk be a Békás-patak völgyébe, a Békás-szorosba. Ez a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgye (5km). A tényleges szorosnak három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros a 200-300 méter magas, függőleges sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága és a hegymászók paradicsoma.

Csaknem valamennyi szikla függőleges oldalával fordul a Békás-patak medre felé, magas falat alkotva. A környező hegycsúcsok átlag 1.300 m magasak. A szoros legzordabb része a “Pokol tornáca”. Az Oltárkő (1154 m) a Békás-szoros legszembetűnőbb szikla-alakulata.

Jól elkülönül környezetétől és az egész szurdokvölgy fölött uralkodik. Csúcsára a Békás-szoros legszebb sziklamászó útjai vezetnek. Először a brassói alpinisták jutottak fel rá 1935-ben, ma három alpinista-útvonal vezet a csúcsra. A varázslatos szépségű szurdokvölgy úgy keletkezett, hogy a víz fentről lefelé mosta ki a mészkövet. A sziklafalak tele vannak repedésekkel, barlangjáratokkal.

Egyetlen ismert nagyobb barlangjárata a Hóvirág-barlang. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros 1996-ban nemzeti park rangra emelkedett. Az itteni növényritkaságok közé tartozik a tiszafa, a különféle kővirágok és a nehezen hozzáférhető helyeken a havasi gyopár.

Lázár kastély

A Lázár-kastély pártázatos reneszánsz kastély, a 17. századi Erdély egyik legvonzóbb főúri hajléka. Boltíves előszobájában 1532-ből származó gót betűs felirat van (Cristus Maria 1532). A legkorábbi lakótornya 1450-ből való. Három sarokbástyája szabályos négyszög alakú, a negyedik (az északkeleti) hétszögű. Déli falának közepén kiugró emeletes kapubástyának nevezett boltíves bejáraton juthatunk be a kastély udvarába.

A bejárat két oldalát díszesen tagolt pártázatos, fülkés díszítésű, reneszánsz ízlésű fal köti össze a sarokbástyákkal. Az egykori falképek nyomai ma is kivehetők. A kastélyt, annak homlokzati részét Lázár István (Lázár András fia), Bethlen Gábor hajdani játszótársa és főembere, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája építette ki, aki az 1596. évi agyagfalvi székely gyűlésen elnökölt. Címere alatt a főbejárattól balra levő bástyán az 1632-es évszám olvasható. Ez építkezés befejezését jelzi. Az udvarban a magas falak mentén romos gazdasági épületek sorakoznak: a konyha, kemence, cselédlakás, katonai lakás, kút, kovácsműhely, istálló. 1590-től 1594-ig ebben a kastélyban töltötte gyermekkorát Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. 1707-ben a kurucpárti Lázár Ferenc ellen indított megtorló akció során a labancok a kastélyt felégették.

Lázár Ferenc a romos kastélyt kijavíttatta. Neki tulajdonították a “nagypalota” (lovagterem) építését, amelyben akkoriban a széki gyűléseket tartották. Halálával lezárult Szárhegy fénykora. 1748-ban egy része újból leégett. Az 1872-es tűzvésznek a kastély is áldozatául esett. A kastélyban megfordult Petru Rareş (1527-1538 között) és Mihnea Vodă román uralkodó (1660) is. A kastélyt 1967-től csaknem két évtizede lépésről lépésre restaurálják. Elkészült a főépületből a központi épületrész (a galéria), majd az épület hátsó részében levő Lovagterem (Tanácsterem), a Gólyás bástya és restaurálják az Asszonyok házát valamint a Túrós bástyát. A Lovagteremben faragott bútorok, székek (erdélyi nemesi címerekkel díszítve), vaslámpák láthatók. Az eredeti kazettás mennyezetet is visszaállították.

Súgó-barlang

A Föld mélyében rejlő titokzatos világnak a megismerése, mindig érdekelte a természetbúvárokat, hiszen a sötétség birodalma egy teljesen új világba vezeti el az embert, melynek megismerése természet iránti szeretetett igényel.

A barlangok önvédelemmel rendelkeznek ami sötétséget, vizet, sarat és nedvességet jelent. Ezekhez kapcsolódik az antrópikus védelem is, ami meghatározó szerepet játszik a barlangvédelem körében, példa rá a környékünkön lévo titokzatos Súgó-barlang.

A Keleti Kárpátokban, a Gyergyói Havasok 1568 m magas, Síposkő tömbjének délkeleti nyúlványában húzódik a Súgó barlang. A Gyergyói-medence keleti oldalán a Marosba ömlő Heveder patak, majd az ide csatlakozó Borzóka-patak fogadja be a barlangból kiömlő Súgó-patakot, amelyet a kristályos palákban összegyűlt források vize táplál. A barlang főbejárata 1060 m magasságban nyílik, egy 10 kilométer hosszú, 2 kilométer széles és 200 méter magas kristályos mészkőlencse részeként, 65 millió évvel ezelott, a Paleocén korban, gyurodéses mozgások során alakult ki.

A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi.

A barlang vizes járatát a környékbeli lakosok már régóta ismerik. Ezt a barlangot is, mint sok mást az országban, a nép nevezte el. A Vizes és Felső járatokban a levegő áramlása gyors a külső hőmérsékleti és légnyomási értékek ingadozásának függvényében, így a húzat jelenléte állandó a járatokban. A húzat és a víz zúgása egy suttogó, susogó hangot idéz elő, ami nagyon erős a Vizes járatnál, ha nagyobb vízmennyiség ömlik ki a szájon. Valószínűleg erről a suttogó hangról kapta a barlang a nevét. E suttogás hangosabb volt az 1934-es évek előtt, ám addig a szűk bejáraton csak hason lehetett bekúszni. Az említett esztendőben kibővítették a bejáratot, hogy a bejutás az érdeklődők számára.

A barlangban a hiedelem szerint, „csepeg az arany”, amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt telnek meg a vedrek arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni.

A barlangot az 1930-as években kezdték kutatni, tudományos megalapozottság nélkül , főleg a kincskeresők. Ebben az időszakban id. Romfeld Ákos és Kémenes József gyergyószentmiklósi lakosok, bejárták a barlang egyes szakaszait, ahol barlangi medve (Ursus spelaeus) csontjaira bukkantak. Ezek a kolozsvári múzeum tulajdonába kerültek. A tudatos barlangkutatást 1961-ben Buslig Lajos építésztechnikus és ifj.Romfeld Ákos kezdeményezte a Vizes járatban, a további kutatásoknál aktivan részt vett Garay Ödön természet-rajzszakos tanár, majd a „Bányai János” Amatőr Barlangkutató Csoport, melynek tagjai feltárták a barlangot, elkészítették az első térképet, ugyanekkor bioszpeológiai kutatásokat végez Margareta Dumitrescu és Traian Orghidan. 1974-től a baróti „Ursus spelaeus” barlangkutató csoport együtt a gyergyói barlangászokkal végez kutatásokat, és elkészítik a barlang összes járatának térképét (a feltérképezett járatok hossza 1021 m) Dénes István geotechnikus, székelyföld legnagyobb barlangkutatójának az irányításával. Ugyanez a csoport jelentős szerepet játszott a turistajáratok kialakításában.

Din punct de vedere structural Peşterea Şugău se împarte în 4 sisteme de galerii dispuse pe mai multe nivele. Astfel putem deosebi Galeria Principală uscată cu o intrare protejată cu grilaj metalic care poate fi vizitată de turişti. Prima sală este denumită „Vestiarul ” este urmată de „;Sala Sfatului”, se continuă cu „;Hala Descoperitorilor”.Aici poate fi întâlnită adevăratul aspect al peşterii formate în calcar cu diferite speleoteme denumite ca „Meduza”, „Şirul de stâlpi”, „Delfinul”, „Lumea Fermecată”, etc.. În tavan pot fi admirate forme interesante de coroziune ca „Ochii bufniţei uriaşe”. Ramificaţia sudică continuă cu „;Sala Hornurilor”, „;Sala Edmund” şi „;Sala Muzicii”. Din Sala Buzduganelor se deschide o altă ramificaţie, denumită Braţul Preaplin, după un târâş de 40 m continuă cu săli deosebit de ornamentate: „;Sala Stâlpului” cu o coloană înaltă de 4 m şi diametrul de 0,8 m. Tot aici la fiecare pas pot fi admirate speleoteme splendide cum sunt „Candelabrul Minunat”, „Pagoda” etc. Această zonă este declarată Rezervaţie Interioară. Nivelurile inferioare sunt greu accesibile, labirintice cu zone deosebit de strâmte, urmate de lărgiri formate în diaclază.

A barlang jelenleg természetvédelmi területnek számit, felügyelet nélkül nem látogatható. Egy kedves kis felújitott menedékházban találhatnak menedéket a barlang mellett azok a fáradt természetjárók, akik el szeretnének itt tölteni egy pár napot.Itt szalonnát is süthetnek az erre célra külön kialakított helyen, szomjukat pedig finom karsztvízzel olthatják, ami a barlangból tör elo.

Ha kedvünk van egy rövid sétára, az észak-keleti úton felsétálhatnak a Lok-nyeregbe, ahonnan szép kilátás nyílik a Fekete-Rez csúcsára és még ennél is szebb az Egyes-kovel ékesített Nagyhagymás vonulatára.